1940.november 11.
Kedves Naplóm!
Hajnal négy óta áztatja a német utcákat az
Isten áldása. Én egy kicsi ablakból szemlélem az eseményeket. A pici ablakból,
ahol csak egy pillanatra jelennek meg a hajnali nap sugarai reggelente, látom a
robusztus tankokat és az egymásra halmozott holttesteket. Hallom, hogy az
esőcseppek varázslatos melódiát játszanak a lánctalpasokon, de hiába, gyönyörű
ez a dallam mégis egyfajta kettősség fog el, hiszen közben az eső mossa azoknak
a katonáknak a vérét, akik az átkozott német honért vesztek oda egy értelmetlen,
véres háború miatt. Nem tudja az ember igazán, hogy mit is jelent élni s porba
hullani?! Isten egyetlen joga az, hogy elvegye azt az életet, amit adott.
Próbáltam megérteni a háborút, de ezt megérteni nem lehet. Nincs benne értelem,
sőt én még logikátlannak is tartom a maga módján. Olyan számomra az egész
mintha saját honfitársainkat küldenénk a mészárszék elé. Nehéz ezt épp ésszel
felfogni nem tagadom. Egésznap tudnám a világot szemlélni abból az aprócska
résből, ez egyfajta lelki békét hoz nekem kicsit még a gyógyulásomhoz is hozzá
segít, sőt többre is tartom, a saját szellemi megtisztulásomat a keserű, olykor
a patkányméregre hasonlító gyógyszerektől, amelyek ’elméletileg’ a
gyógyulásomat szolgálják… Pedig nem hiszem, hogy súlyos beteg lennék, akit gyógyszerekkel
kell elkábítani. Vagy a tudathasadásom ennyire veszélyes lenne?! Igen, én ezért
vagyok négy éve ezen a helyen. Minden
1936. március 1-én kezdődött. Előtte még úrrá tudtam lenni a kettős
személyiségemen egészen a születésnapom napjáig. Az egész család összegyűlt
édesanyám elkészítette a híres csokoládétortáját, amit még néha feltudok
idézni; érzem a számban a keserű csokit és ekkor hacsak egy pillanatra is,
de hazarepülök a sárga, nyikorgó ajtajú ház verandájára… Négy keserű év,
valahogy többnek tűnik. Újra magamba fojtom ezeket az érzéseket, mert ezek csak
a gyengeségemet mutatják. Ez a négy év arra jó volt, hogy megtanuljam, hogy
bízni senkiben sem lehet még a szeretteimben sem, hiszen pont ők forgatták meg
a szívemben a ’ mérgezett tőrt ’.Ők küldtek ebbe a négycsillagos szállodába.
