1940. november 26.
Négy év …. már ennyi
eltelt volna?! Szívembe fájdalom nyilallt, ahogy felidéztem a sárga, nyikorgó
ajtajú házat. 1936. április 22. nagyon kellemes tavaszias idő volt; a kedvenc
fehér ruhámat vettem fel és elindultam a piacra, hogy beszerezhessem a
legfrissebb hozzávalókat az ebédhez. A megszokott útvonalon sétáltam, amikor
valami megmagyarázhatatlan érzés azt mondta, hogy most forduljak a másik
irányba. Korábban is előfordult már, hogy egy sejtelmes hang szólt hozzám, de
ez legtöbbször álmomban fordult elő és mindig azt hittem ez csak a fáradság
egyik mellékhatása, de ez egészen más volt a hang most nem álmomban látogatott
meg, hanem nappal. Egyre erősebb és erősebb volt nem olyan, mint éjszaka.
Éreztem, ahogy átveszi a testem fölött az irányítást. Mintha álmodnék. Nem
voltam ura a testemnek, néha felvillantak álomképek, majd egy téren ébredtem …
véresen. Halálra rémültem. Száz és száz kérdés cikázott a fejemben. „Hogyan
kerültem ide? Ez az én vérem? Más vére? De, hogy került rám?”