1940. november 26.

          Négy év …. már ennyi eltelt volna?! Szívembe fájdalom nyilallt, ahogy felidéztem a sárga, nyikorgó ajtajú házat. 1936. április 22. nagyon kellemes tavaszias idő volt; a kedvenc fehér ruhámat vettem fel és elindultam a piacra, hogy beszerezhessem a legfrissebb hozzávalókat az ebédhez. A megszokott útvonalon sétáltam, amikor valami megmagyarázhatatlan érzés azt mondta, hogy most forduljak a másik irányba. Korábban is előfordult már, hogy egy sejtelmes hang szólt hozzám, de ez legtöbbször álmomban fordult elő és mindig azt hittem ez csak a fáradság egyik mellékhatása, de ez egészen más volt a hang most nem álmomban látogatott meg, hanem nappal. Egyre erősebb és erősebb volt nem olyan, mint éjszaka. Éreztem, ahogy átveszi a testem fölött az irányítást. Mintha álmodnék. Nem voltam ura a testemnek, néha felvillantak álomképek, majd egy téren ébredtem … véresen. Halálra rémültem. Száz és száz kérdés cikázott a fejemben. „Hogyan kerültem ide? Ez az én vérem? Más vére? De, hogy került rám?”